Egy naplo,amiben leirom a New Yorkban toltott idoszakom elmenyeit ill. erzeseit.

Sunday, September 11, 2005

Rossz erzes

Tegnap egy meghokkento tortenetet olvastam az amerikai Glamour magazinban. Egy 18 eves lany meseli el a sajat meghokkento tortenetet. tinedzser kora ota molesztalta a csalad egyik legjobb ferfi baratja! mikozben ezt olvastam, alig akartam elhinni. hogy tortenhet meg ez?a ferfinek van csaladja,meghozza a ket csalad a leges legjobb baratsagban vannak. egyutt jarnak nyaralni, mozizni,egyutt unnepelnek szulinapokat ,stb.
talan ennek hatasara lett egy kicsit rossz kedvem, vagy amiatt,mert apu csak keso delutan kozolte,hogy lehet,hogy nem is megyunk manhattanbe este, amit mar elore lefixszaltuk,mert jon egy ismerose neki,akit o nem latott mar vagy 20 eve! Semmi gond nem lett volna azzal,hogy nem megyunk Manhattanbe,hanem inkabb a baratjaval talizik,csak akkor szolna! Mert mint kiderult,reggel is tudta mar,hogy jonni fog los angelesbol.nem szeretem,ha a megbeszelt programot a megbeszelt ido elott roviddel magvaltoztatjak,foleg akkor hogy ezt is csak hosszu idobe telt megszervezni! Ez nalam elvi kerdes volt! Annyira merges lettem,hogy meg cigarettat is kertem aputol.de szerencsere az est jol alakult.egy kis etterembe mentunk enni,finom volt az etel,kedves volt a baratja,aki magaval hozott egy amerikai ismeroset.
A vacsora utan elmentunk megiscsak a Time Sq-re. az egy irto jo hely!tele emberekkel este,mi kb. ejfel elott egy kicsivel ertunk oda. csinaltam vagy 70 fenykepet! es rengeteg szamomra erdekes embereket lattam.
Apu irto aranyos azzal, hogy eljott velem a T.Sqre, hiszem o egesznap dolgozott. mar most erzekelem azt,hogy csak keves idoig vagyok vele! egy ev sincs! es ezutam nagy valoszinuseggel nem is fogom tul gyakran latni! Pedig nekem kell egy APA! aki erezteti velem,hogy torodik velem. Meg soha nem volt ilyen figyelmes senki hozzam,beleertve anyut. Lassan husz eves leszek es nem eltem meg apuval amiota az eszemet tudom.Annyira irigylem mindket tesomat.mind a kettonek meg van a sajat teljes csaladjuk,ami nekem nem adatott meg es nem is fog! soha nem ereztem a csalad meleget!ez az elso olyan idoszak,amikor meg nem tortent veszekedes.eloszor! le is kopogom!
Mivel hajnali 3 kor fekudtunk le aludni,ezert en reggel nem is tudtam felkelni,apuval nem tudtam elmenni! Az az erzesem,hogy haragszik. En nem akarom hogy megharagudjon! tenyleg probalom a legjobb oldalamat mutatni, de lehet hogy ismet kudarcot vallok mint mindig?
Hogy lettem egy mindig optimista, csacsogo,nyitott lanybol egy magaba fordulo, pesszimista, keveset beszelo,neha az ongyilkossagra gondolo emberre?mar sokat gondolkoztam ezen. probaltam is ezen valtoztatni,de amint ki akartam bontakozni, szogekbe utkoztem,amiert mint egy csiga,visszabujtam a hazamban.
A legnagyobb banatom az is ,hogy nincsenek barataim itt,ne is beszeljunk a fiu baratrol.csak oktoberben kezdodik a tanfolyam,ami valoszinuleg tele lesz azsiaiakkal...en ugye meg nem nagyon merek veluk baratkozni,mert ok masok mint a magyarok.
jut eszembe ezzel kapcsolatban,hogy azt mondjak,hogy itt elvileg New yorkban sok magyar el. de en meg eggyel sem talalkoztam. Pedig orulnek neki!
Barataim sem ernek mar ra,mert mindenkinek kezdodik a suli!de jo lenne,ha nekem is beindulna az eletem!
most is itthon ulok, tanulnom kellene az english-t, a hulye kis tesom szerencsere mar alszik! Hogy milyen egy kis undok!egyre jobban kezdem megutalni, pedig az elejen mar majdnem testveremnek ereztem.
Amugy ma van az evforduloja a 911-nek. megneztem a megemlekezest a WTC volt helyen.szivszorito volt!
Isten aldja amerikat es mindenki!

Friday, September 02, 2005

mit csinaljak?

Reggel. Ebredes. Egy ujabb nap semmittevessel. Meg soha nem volt ilyen unalmas nyaram. Habar az lehet, hogy masoknak nem uncsi, hogy elrepul new yorkba egy evre, de nekem az. Nem tudok itt mit csinalni, egyszeruen nem ismerek senkit. a kis tesomra kell vigyazni, akit egy hete ismerek. lassan 20 eves fejjel nehezen ulok le babazni. De minden telhetot megteszek. Rajottm, hogy nincs turelmen a gyerekekhez.
Anyuval otthon mas volt a helyzet. ott elt a tesom apja is, igy nem szolalhattam meg, mikor akartam, nem csinalhattam azt amit akartam. mindig lecsititgatot anyam, mikor valamit akartam mondani, ugy tett, mintha nekem is lenne szabad semmit sem csinalni a takaritason kivul. olyannyira cselednek ereztem megam. Hogy mibol erztem ugy? Lassuk: vacsora kozben nekem nem szabad megszolalnom, engem ugraltatnak mindig, akar eszem akar nem. nem volt olyan vagyora, amit vegig tudtam volna ulni. menj el ezert,hozd ide azt... Utana persze nekem kell mosogatni, ha ettem, ha nem. masnak a szennyeset nekem kell mindig feltakaritanom. en mosok, takaritok, es intezem minden ugyuket, es ezert meg egy koszonom sem hagyja el a szajukat. Helyette jol le is szidnak. kerdem en, mivel erdemeltem en ki ezt?
olyannyira egyedul ereztem magam. elvileg van anyukam es apukam, de minkettojuknek uj csaladjuk van. anya meg ugy viselkedik, mintha en az ujcsaladjaban csak bajt csinalhatok, es ram fogja azt,hogy tonkre teszem az egyetlen csaladjat! Azt mojndja, hogy soha nem tekintettem en azt egy csaladnak. De miert is tetem volna azt? egy csaladban nem harapjak le a fejemet ha eltorok egy ocska poharat, es mondjak azt, hogy direkt csinaltam. egy igazi csaladban van szolas jogom. nem kell az arc kifejezesuk szerint viselkednem. egy igazi csaladban nem ugraltatnak mind egy cseledet. egy igazi csaladban nem csak a kozos gyerek szamit, ebben a helyzetben a hugom. egy igazi csaladban nem kell eltitkolnom, ha vettem pl. egy zsemlet, mert anyu elettarsa azt hiszi, hogy anyu tobb penz ad nekem, mint amennyit a tesomnak.
hala istennek egyelore apunal ezt nem tapasztalom. nem akarom elore elkiabalni.
probalom a legnagyobb szivvel befogadni az uj csaladjat. habar szomoru vagyok, mert ugy erzem, hogy sehova sem tartozom, mivel minden szulomnek van mar a ujcsaladja.
de most ezt a rossz erzest elakarom hessegetni.

Thursday, September 01, 2005

A new day

Ujra egy nap new yorkban. Egy hete vagyok itt, es nem erzem azt a megszokott bizsergest, ami egy uj helyre valo beilleszkedeskor tor elo! Mindenesettre azt kell, hogy mondjam,hogy most boldog vagyok, ill. azt hiszem,hogy az vagyok. Miota az eszemet tudom, ez az elso alokalom, mikor apuval ilyen hosszu tavon vagyok egyutt, osszesen 1 evet. mivel anuyuval kiskoromban elvaltak, es anyuval magyarorszagra kultoztunk, nem volt lehetosegem megismerni akar csak tavolrol is aput. Legutobb 5 evvel ezelott, 14 evesen jottem new yorkba, hogy 23 napot toltsek apaval new yorkban. akkor mar regen hazas volt, es gyanitom, hogy az uj felesege miatt valt el. Tisztara emlekszem arra, hogy mikor meglattam oket, sokk-kolt, hogy a felesege nagy, kidudorodo hassal apaval kezen fogva vartak ram. Most, mondhatjuk, hogy felnott fejjel, es egy vidam kistesoval, nem tudok feloldodni a tarsasagukban. csak akkor erzem nagyon felszabadultnak magam,ha egyedul vagyok az apuval.
Lehet hogy a mult miatt vagyok ilyen, nem tudom.
Ugy erzem,a felesege ereztetni akarja velem,hogy csaak az o engedelyevel vagyok ahol vagyok. Es nem ismerem meg annyira aput,hogy tudjam,megved-e esetleg egy nemkivanatos veszekedesnel. persze nem azt akarom,hogy veszekedjunk, most az egyszer bekes egy evet szeretnek, mikor nincs semmi kis ill. nagy osszetuzes hulyesegek miatt.
most vegre erezhetem apu oleleset! vegre megismerem azt,hogy milyen,ha az egyik szulod kedves, megerto,torodom,es nem elutasito,tavolsagtarto, hibat kereso...